Érdekességek a világból

Ismert tény, hogy a bagoly 270 fokkal, vagyis majdnem teljesen körbe tudja fordítani a fejét. De vajon miért is van erre szükség. Nos, a válasz egészen egyszerű: nem tudják mozgatni a szemgolyójukat. Mivel nincs is szemgolyójuk! Ezeknek a madaraknak csőszerkezetű szemük van, ami mereven kapcsolódik a koponyájukhoz. A legérdekesebb (és talán kicsit morbid) rész az, hogy a bagoly fülét szétnyitva az állat szemével találjuk szembe magunkat. Ennek az az oka, hogy a madár szeme a testtömegének 3%-át teszi ki. Az ember esetében mindössze 0,0003% - ez elég nagy különbség. Bár a hatalmas szemeinek hátrány, hogy közeli tárgyakra nem tud jól fókuszálni – ilyenkor a csőre körüli bajuszszerű sörték segítik – viszont más madarakhoz képest elképesztő binokuláris látással rendelkezik. Tehát mindkét szemével képes egy időben egy tárgyat érzékelni, ami nem tűnik érdekesnek, de ennek köszönhetően képes pontosan megbecsülni a magasságot, a súlyt és a távolságot, ami a zsákmány elejtéséhez kulcsfontosságú lehet.

Manapság mindenki a lehető legfehérebb fogak elérésére törekszik, azonban a japán kultúrában ez viszonylag új dolog. Náluk hosszú évszázadokig bevett szokás volt a fogak feketítése, vagyis az ohaguro. Ez nagyon furcsának tűnhet, de a szépség kulturális fogalom. Mindig azt tartja szépnek az ember, amiben a társadalom megegyezik. De térjünk a lényegre. Az ohaguro bizonyítottan ősi szokás, hiszen a tudósok már a Kr. e. 2-5. századból is tártak fel olyan agyagfigurákat és koponyákat, amelyeken fogfeketítés nyoma látható. Egy japán ember először 15 éves kora körül festette feketére a fogait, ez a felnőtté válás jele volt. Ez a szokás fiúknál és lányoknál egyaránt természetes volt. A nemesek vagy gazdagabbak naponta, a szegényebb réteg csak különleges ünnepekkor, például esküvő vagy temetésen engedhette ezt meg magának. Az 1600-as évektől gazdag, házas nők és gésák fő jellemzőjévé vált a fekete fogsor. Ez egészen az 1800-as évekig így volt, amikor végre külföldiek is ellátogathattak az országba. Ők persze meg voltak győződve róla, hogy a japánoknak rossz a szájhigiénéje, míg ki nem derült, hogy saját maguk festik a fogaikat. De miért is csinálták ezt? Egyrészt a fekete tárgyakat nagyon szépnek tartották, másrészt a rizsporozott, fehér archoz nem mutattak jól a csontszínű (tehát kissé sárga) fogak. Ezért inkább a hajukhoz igazították a fogak színét. Erre a kenemizut, egy különleges keveréket használtak, aminek alapja ecetben feloldott vasreszelék volt. Ehhez teafüvet és lereszelt dióból vagy bogáncsból származó festékanyagot kevertek. A festést néhány naponta kellett megismételni, hogy a fogak feketék maradjanak. Ez a módszer a kutatások szerint nem volt káros: védett a fogszuvasodás ellen és fertőtlenítő hatása is volt. Ugyan a fogfestést betiltották 1870-ben, de szükség volt néhány évtizedre, mire végleg kihalt szokássá vált, azonban még ma sem veszett ki teljesen. Akár filmekben is találkozhatunk vele, de Kiotóban vannak gésák, akik még mindig nem mondtak le az ősi szokásokról, így az oharugoról sem.

Ezek az egyébként is különleges kinézetű élőlények elképesztő tulajdonsággal rendelkeznek. Mindenki tudja, hogy 8, tapadókoronggal borított végtagjuk van. Azt a tényt azonban kevesen ismerik, hogy az óriáspolip minden egyes korongja majdnem 16 kg-ot tud felemelni, és ezekkel a szívókorongokkal érzékeli az ízeket is.